Notice: Undefined variable: language_flags in /home/z8054166/public_html/logic.php on line 182

Notice: Undefined variable: HTTP_USER_AGENT in /home/z8054166/public_html/library/getbrowser.php on line 66

Deprecated: Function ereg() is deprecated in /home/z8054166/public_html/library/getbrowser.php on line 66

Notice: Undefined variable: HTTP_USER_AGENT in /home/z8054166/public_html/library/getbrowser.php on line 69

Deprecated: Function ereg() is deprecated in /home/z8054166/public_html/library/getbrowser.php on line 69

Notice: Undefined variable: HTTP_USER_AGENT in /home/z8054166/public_html/library/getbrowser.php on line 72

Deprecated: Function ereg() is deprecated in /home/z8054166/public_html/library/getbrowser.php on line 72

Notice: Undefined variable: HTTP_USER_AGENT in /home/z8054166/public_html/library/getbrowser.php on line 84

Notice: Undefined variable: HTTP_USER_AGENT in /home/z8054166/public_html/library/getbrowser.php on line 86

Notice: Undefined variable: HTTP_USER_AGENT in /home/z8054166/public_html/library/getbrowser.php on line 88

Notice: Undefined variable: HTTP_USER_AGENT in /home/z8054166/public_html/library/getbrowser.php on line 90
MAGYAR HONFOGLALÁS, SZEKELY ROVÁSÍRÁS, ROVÁS, UGARITI ABJAD, MAGYAR OSHAZA, ERDÉLY, SZÉKELYFÖLD, SZEKLER LAND, MAGYAR RÉGÉSZET, OSNYELV, MAGYAR NYELV MAGYAR MUVÉSZET, OSI VALLÁS, MAGYAR OSI TÖRTÉNET, SZENT KORONA, SELYEMÚT, TARIM-MEDENCE, UJGUR, UYGHUR, UIGUR, HUNOK, PAZIRIK, PAZYRYK, XIONGNU, HSZIUNGNU, MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA, AINU, SZARMATA, AVAROK, ETRUSZK, KUSÁN, KALASH, TRANSYLVANIA, SZKÍTIA, SCYTHIA, RUNES, ARCHAEOLOGY, SILK ROAD, TARIM BASIN

"Only if you dare to consider possible what is impossible, you will be capable of great discoveries."
Goethe
"Everybody knows that a thing is inexplicable until some unknowing fool comes along and explains it."
Einstein

03 - AZ UGARITI ABJAD... ROV?S ?B?C? (SZ?KELY-MAGYAR ROV?S?R?S)




Send this page to a friend (or to an enemy)
450762 clicks since december 2006

 
From the VUARK, through the Pannonico, to the Phoenician abjad

Magyar rovás

A magyar rovásírás

A magyar rovásírás 40 betűből álló ábécét alkot, melyeken felül tartalmaz még számos ligatúrát vagy mássalhangzó-torlódást vagy szótagokat jelentő betűt. Mintegy 24 betű hasonlít a Vinča-jelekhez, a Germanico rúnákhoz, az ázsiai rúnaírások betűihez, a legkorábbi itáliai és görög ábécék betűihez. Úgy tűnik, hogy mintegy 16 betű a későbbiek során adódott a meglévőkhöz: ezek lekerekített betűk és/vagy nem felelnek meg a rúnaírás 5 szabályának (ld. 45. oldal a könyvben), és/vagy nem hasonlítanak a Vinča- vagy a későbbi európai jelekhez. Ezzel a 16 betűvel Közép_ázsiában bővült a rovásírás. Abban az időben, amikor a kerekített betűk megjelentek, a magyarok már nem kemény anyagokra vésték, hanem pergamenre rajzolták ezeket a jeleket, ugyangy, mint a pártusok. A Germanico rúnákra emlékeztető 24 betű közül 16 nagyon hasonlít hozzájuk, míg 8 másik, melyek olyan fonémáknak felelnek meg, melyeket esetleg a kelták vezettek be abból a célból, hogy jelölni tudják az új indoeurópai fonémákat, kevésbé. Például a [θ] fonémát északon  -vel jelölték és az ír nyelvben máig megtartották, míg délen  -nek írták, ami hasonló módon a mai görögben is megvan. Elképzelhető, hogy mind a Germanico rúnák és a magyar rovásírás egy korábbi 16 betűs ábécéből eredeztethetők.

Tulajdonképpen az eredeti 16 betűs Flavio *VUARK-ot és a *Pannonico ábécéket úgy rekonstruálhatjuk, hogy összevetjük a rovásírást és a rúnákat néhány ősi ábécével: az esiki, a lemnos-i, a camuni-i, a veio-i, a marsiliana-i, venetici-i és az athéni ábécékkel. Az esiki, a camuni-i és a lemnos-i ábécék ma még megfejtetlenek. Úgy tűnik, hogy az esiki és a lemnos-i ábécék követik a korlátozott finnugor fonológiát: az esiki ábécé nem tartalmaz egyetlen egy, az Európában a germánok, illetve a kelták által hozzáadott jelet sem, a lemnos-i ábécé pedig csak néhányukat tartalmazza. Úgy tűnik, hogy e három elszigetelt ábécé tartotta meg a legősibb *VUARK karakterek némelyikét.

Esikben (Alma Ata közelében, amelynek jelentése „Alma Anyja/Atyja”, Kazahsztán korábbi fővárosának magyar neve) egy amazon taltos hercegnő sírjában (J. W. Jay), akit kincsekkel együtt temettek el, találtak egy feliratot tartalmazó ezüst edényt. A sír az i.e. V. századból származik. A felirat karakterei közül 12 megegyezik 12 Flavio *VUARK karakterrel, két további *karakter megegyezik a *VUARK két másik karakterével, illetve tartalmaz még néhány írásjelet, melyek ligatúrák lehetnek. A felirat sem föníciai, sem görög nem lehet, mert ezen betűk közül néhányat egyáltalán nem használtak a Földközi-tenger körül (kivéve az Adria nyugati partjait, ahová a Pannonico népek feltehetőleg Illíriából vándoroltak). Ezek a karakterek viszont megjelennek a Turáni-alföld későbbi ábécéiben, a szibériai rovásírásban, a magyar rovásírásban és a Nü Shu szótagábécében (Yunnan, Kína), valamint a kaganga-i írásban (Szumátra) (ld. a Honfoglalás… a Magyarok visszatérése európai őshazájukba” c. könyvben található kulturális jegyeket, melyek összekötik mindezen területeket). Az esiki írás nem tartalmaz egyetlen olyan jelet sem, amely bármely indoeurópai eredetű hozzáadott jelre hasonlítana: lehetséges, hogy az Esikbe érkező magyar népesség európai tartózkodása alatt nem keveredett a keltákkal.

Az indoeurópai fonémák már abban az időben átadódtak, amikor a camuni-i ábécét még vésték, azonban az ezeknek megfelelő karakterek különböznek a Germanico rúnákban és a magyar rovásírásban használtaktól. Továbbá, a camuni-i ábécékből kiderül, hogy a Germanico  és a Pannonico  ugyanazon [a] fonéma karakterei voltak. A camuni-i ábécék tartalmaztak egy olyan betűt a D és az E között, amely az ugariti írásban is megvolt ugyanabban a pozícióban. Ez a betű minden európai ábécéből eltűnt az i.e. első évezred elején (vagy az N és az O közé vándorolt). A camuni-i ábécékben szintén megtalálható egy képírásjel, melyet az ugariti abjad átvett, de amelyet a sémik soha nem transzliteráltak. A camuni-i ábécékben vannak olyan karakterek, amelyek megjelennek az ugariti írásban, de a főníciai abjadben nem. Tehát nem lehetséges az, hogy a camuni-i ábécéket a főníciaiakról másolták, és ostobaság volna azt mondani, hogy a rómaiakról másolták őket! Sokkal inkább az történhetett, hogy az ugaritiak másolták le az európai ábécéket camuni-i jellegzetességeket is átvéve.

A veio-i és a marsiliana-i ábécéket Etruriában találták: ez a két ábécé NEM etruszk ábécé volt: az etruszkok ezekből az ábécékből mintegy nyolc betűt soha, vagy szinte soha nem használtak. Az etruszkok soha nem használták fel az indoeurópai fonémákat az ábécéjükben: néhány kivétel grafikailag és fonetikailag instabil volt időben és térben, legtöbbször különböztek a föníciai betűktől és néhány esetben minden más ismert írástól (pl.: 8 az [f] hangra). Elképzelhető, hogy a marsiliana-i és veio-i ábécék Pannonico ábécék, és néhány évszázaddal régebbiek, mint eddig gondolták (i.e. VIII-VII. sz.). Valójában jobban hasonlítanak ahhoz az ábécéhez, melyet az ugaritiak lemásolhattak, mint a főníciai abjadhoz (ld. a könyv 60. oldalát).

A Germanico rúnák (Futhark)

A Germanico rúnák 24 betűből álltak. Közülük nyolc mind időben, mind térben instabil volt (a karakterek és a hozzájuk rendelt fonológia időben és területenként változott) és/vagy nem felel meg a rúnák szabályainak. A többi 16 rúna, melyek időben és térben állandóak voltak, 16 olyan fonémát jelölnek, melyek a finn ábécére jellemzőek. A [b], [d], [γ], [w], [z], [f], [θ] (és valószínűleg az ősi időkben az [o]) fonémák, melyek a germánok által hozzáadott 8 rúnának felelnek meg, a mai napig nem használatosak a finn nyelvben. Ezek a fonémák a germánok hatására adódtak hozzá és megegyeznek azzal a 8 betűvel, melyek grafikailag és fonetikailag sok különféle rúnaírásban térben és időben instabilak. Amikor a germán népek elhagyták Skandináviát, a vikingek újra egy 16 betűs ábécét kezdtek használni, mely megfelel a korlátozott finnugor fonológiának.

A Flavio VUARK

A legkorábbi európai ábécék mindegyike, beleértve a legősibb athéni és etruszk ábécéket is, valamint a krétai lineáris B-t és a ciprusi szótagábécét (Facchetti, Kirkhoff, ancient scripts.com, et alia), csak ugyanazokat a betűket tartalmazta, melyek az említett 16 finnugor fonéma leírásához voltak szükségesek. A tokhárnak, a Tarim-medence úgynevezett indoeurópai” nyelvének (mely egy magyar-gandhara szanszkrit kevert nyelv is lehetett) szintén korlátozott fonológiai eszköztára volt (Wikipedia). Az ősi időkben a magyar nyelvben sem voltak [b], [d], [γ] fonémák (M. Alinei). Az ősi agglutináló nyelveknek – néhány kutató szerint a sumért is beleértve – a fonetikai eszköztára korlátozott volt (és közülük számosnak mindmáig az). Ezért hát minden európai ábécé az eredeti 16 betűs európai ábécéből származik. A később átvett indoeurópai fonémákat reprezentáló betűk később adódtak hozzá, akkor, amikor az indoeurópaiak megtanultak írni. Mind a Germanico rúnák, mind pedig a magyar rovásírás egy korábbi, pre-indoeurópai, 16 betűs *VUARK ábécéből származnak, mely az ősi finnugor fonológiához illeszkedik és a Vinča-jelekhez hasonló, vagy azokkal megegyező karakterekből áll. Később az európai írások megőrizték ugyanezen *VUARK betűket és megtartották ugyanazt a fonetikai értéket is (ld. a könyv 43. táblázatát, melyből látható, hogy a későbbiekben a legősibb dél-európai ábécék a *VUARK-ok és a *Pannonico ábécé MINDEN betűjét használták). Lehetséges, hogy a Flavio *VUARK a Kárpát-medencéből észak felé vándorló magyar népességekkel érkezett a Balti-tenger partjaira az i.e. II. évezredben (ld. a Honfoglalás… a Magyarok visszatérése európai őshazájukba” c. könyv 85. oldalát). A Flavio *VUARK két különböző írássá fejlődött: egyrészt a Pannonico *VUARK-ká (mely a magyar rovásírás őse), másrészt a finn *VUARK-ká (mely a Germanico rúnák őse). A két *VUARK közti különbség mindössze néhány betűben rejlik. Meglepő módon a magyar rovásírás, minden ábécé őse, mindkét változatot (valamint a később megjelenő dél‑európai változatokat is) megtartotta:  és  ;  és  ;  és  ;  és  ,  és  ;  és  ... egészen az i.sz. XIX. századig. A könyvben említett összes ősi ábécében közös vonás, hogy egyik sem tartalmazott vízszintes vonalat. Egy ilyen szigorú szabály csak vallási parancs lehetett. Figyelemreméltó az is, hogy az ősi ábécék betűinek számát tekintve mindig a 8 többszöröseit találjuk (16, 24, 40).

Mindenesetre, egy rekonstrukció” legyen az nyelvészeti, vagy történelmi, mindaddig merő spekuláció, amíg a feltételezett időszakban létezésére bizonyítékot nem találunk.

 

 

Az ugariti abjad

Az ugariti abjad (abjad, azaz mássalhangzókból álló ábécé, magánhangzók nélkül) ékírásban íródott. Az ékírás a térségben nem volt hagyomány. A térségben a helyi írásos hagyomány a (megfejtetlen) bübloszi volt, amely valószínűleg számos jelet vett át a rovásírásból és/vagy a Vinča-jelekből már az i.e. XIX. században (ld. 49. táblázat, proel.com). Az ugariti írásban a betűk balról jobbra követik egymást, és egy olyan térségben használatosak, ahol egyébként ősidőktől fogva napjainkig jobbról balra írnak. Az izraeli Beth Shemesh-ben szintén használták az ugariti írást, de úgy módosították, hogy az írásfolyam jobbról balra haladjon, mivel ez felelt meg a helyi hagyományoknak. Az ugariti abjad tartalmaz magánhangzókat jelölő betűket: a szemiták nem használták az ugariti írás magánhangzóit és a mai napig nem használnak magánhangzókat írásukban. Azokat az ugariti jeleket, melyek az európai magánhangzóknak feleltek meg, a szemiták félmagánhangzóként vagy gégehangként használták; az [i] és az [u] betűket még csak nem is transzliterálták. Az ugariti nyelvben meglévő három magánhangzó-karaktert kizárólag idegen szavakban használták. Egyetlen északi sémi írás sem transzliterált nyolc betűt az ugariti írásból: ezek idegen fonémák, magánhangzók vagy ideogrammák voltak (ld. 55. táblázat, Proel.com). Ki alkotna olyan ábécét, amelynek bizonyos betűit soha nem használják? Az ugariti abjad betűsorrendje eltér a hagyományos h, l, h, m… sémi betűsorrendtől. A beth shemesh-i ábécé szintén módosult, s így sémi betűsorrendje lett. Az ugariti abjad idegen volt abban a térségben, ahol használták, ezért volt mindössze két évszázadnyi az élettartama. Nem lehetséges az, hogy az ugariti abjad Föníciában alakult ki. Az ugariti abjad kísérlet volt arra, hogy lemásolják a *Pannonico ábécét az akkádoktól kölcsönzött ékírás technikáját használva. Az is lehetséges, hogy eredetileg titkosírásként szolgált a Pannonico kereskedők és a barátságos levantei népesség (vagy egy Pannonico „Middle East Settlement”) között. A Pannonici könnyen megértették volna és a levanteiek használták volna agyagtábláikat és írástechnikájukat. A megfejtés kulcsa nagyon hatékonyan volt elrejtve: 3300 éve nem találja senki! Nem én vagyok a szörnyeteg, hanem azok, akik nem szenteltek kellő figyelmet az ugariti táblának, mert az nem szolgálta céljaikat. Ha valaki figyelmesen megnézi, világosan látszik, hogy mennyire hasonlít az európai írásokhoz!  

A föníciaiak az i.e. XI. században ismét lineárissá alakították az ékírást ellentétes szabályokat használva az ugariti másolók azon szabályaival, melyeket a *Pannonico ábécé ugariti abjad-re történő átírásához használtak. Még a hibát is lemásolták, hiszen a főníciai abjad-ben a B ugyanúgy egy hurkával írva szerepel, mint az ugaritiben. Ily módon, egy hurkával írva egyetlen ősi európai írás sem vette át a B-t. Sem pedig az ökör fejét (alef) nem másolták le az európaiak (az athéniak kivételével, eredetét ld. könyv 59. oldalán), sem pedig a C-t… Et cetera. A görögök csupán „lemásolták” azokat a betűket, amelyeket már előtte is használtak! A görögök nem másolták le a föníciai abjadot. Az athéniak és a Lemnos szigetén élő népcsoportok egy 16 betűből álló ábécét használtak amíg írni, és beszélni tudtak a saját nyelvükön, az időszámításunk előtti első évezred elejéig: csak ekkor kezdtek megjelenni írásaikban az indoeurópai fonémák jelöléséhez szükséges betűk Görögországban (Kirkhoff). A görögöknek nem volt szükségük a magánhangzók feltalálására. Tulajdonképpen a magánhangzók már léteztek a *Pannonico ábécében, olyannyira, hogy az ugaritiak tényleg a *Pannonico-ból másolták a magánhangzókat, bár nem használták őket. A sémik némelyiküket félmagánhangzóként vagy gégehangként használták, és soha nem használták az [i] és az [u] hang jeleit. Az európaiak nem a főníciaiak ábécéit másolták le, hanem, épp ellenkezőleg, a főníciaiak, a görögök és az etruszkok másolták le a *Pannonico ábécét. A rekonstruált *Pannonico ábécé létezett: az ugaritiak ezt másolták le az i.e. 14. században.

A Vasil Ilyov (aki a cirill ábécét a Vinča-jelekből vezeti le. Igaza van: minden ábécé onnan származik!) által összeállított táblázat bizonyítja, hogy Makedóniában (a Vinča kultúra területén) i.e. 1650 és 1200 között (abban az időszakban, amikor a *Pannonico Ugaritba került), a *Pannonico ábécé minden karaktere szerepelt a helyi feliratokon.

 

Következmények

 

Gimbuteniė-nak igaza volt: a Vinča írás volt az „ősi európai” írás. A Vinča-jelekből alakult ki a Flavio *VUARK, amely minden egyéb ábécé őse volt. A *VUARK legősibb karaktereinek többsége fennmaradt a Futharkban és a magyar rovásírásban az i.sz. XIX. századig és legtöbbjük, bár idővel módosulva, a mai napig fennmaradt a mindannyiunk által használt latin ábécében. A magyarok Európában voltak a i.e. XIV. században (ld. még: Honfoglalás… a Magyarok visszatérése európai őshazájukba”). Ők hozták magukkal a 16 betűs Flavio *VUARK ábécét Észak-Európába, ahol kifejlődött belőle a Germanico rúnaírás. Ugyancsak ők hozták a *Pannonico ábécét Közép-Ázsiába, ahol az a magyar rovásírássá fejlődött. Az európaiak, akik az indoeurópaiak érkezése előtt már rendelkeztek ábécével, korlátozott fonológiával rendelkező agglutináló nyelveken beszéltek. A finnugor szubsztrátum tehető felelőssé az ősi európai fonetikai torzulásokért (lásd egy, a későbbiekben megírásra kerülő könyvemet).

Gimbuteniė helyesen jellemezte az „ősi európai” társadalmat: matriarkális, egyenlőségre törekvő és békeszerető…. Csak egy hibát vétett: azok a népcsoportok nem nomád, harcos, állattenyésztő indoeurópaiak voltak, hanem letelepedett, demokratikus, békeszerető magyarok. A magyarok a legősibb olyan népcsoport az emberiség történelmében, mely ábécével és esetleg írással rendelkezett (a tatárlakai tábla).

(Az egyetlen más, az ugariti írás rejtélyét” felfedni próbáló eredet-magyarázat szerint az ugariti írás a levantei bronzkori írásokból származik (proto-kánaáni és proto-sínai). Ezt az elméletet tartják (együttesen!) a zsidó, a keresztény és a libanoni (iszlám) tudósok, akik a Biblia történelmi hűségét próbálják bizonyítani az ugariti irodalom segítségével azzal a szándékkal, hogy egy olyan végső elméletet alkossanak, mely szerint a Biblia nem szóbeli hagyomány útján maradt fenn, hanem proto-kánaáni nyelven íródott. Ezt az elméletet a következő utalások támasztanák alá: a proto-kánaáni/proto-sínai jelek (melyeket ugyanazon a területen használták, ahol az ugariti írást); a kánaáni nyelvet ugariti írással is írták; a föníciai betűk neveit lemásolták a görögök (ez igaz lehet, de nem bizonyítja azt, hogy az ugariti és/vagy a főníciai írás a proto-kánaáni/proto-sínai jelekből származik). A sok fellelt bronzkori jel közül csak néhány olyan van, amely valamelyest hasonlít néhány föníciai betűre (ld. a könyv 135-137. oldalát). Azonban a hit szolgái nem magyarázzák meg, hogy a proto-kánaáni/proto-sínai jelek hogyan alakulhattak volna ugariti, majd pedig főníciai írássá: talán úgy gondolják, ez is hitbéli kérdés. A levantei írások minden esetben képírásosak. Az európai írások a képírás megjelenése előtt évezredeken keresztül szimbolikusak voltak. Az írás a beszéd szimbolikus (és csakis a szimbolikus) megjelenítése. BS).

Ellentmondás: az ugariti irodalom tanulmányozását folytatva arra a következtetésre juthatunk, hogy a keresztény egyistenhit a Pannonico nép alapvetően monoteiztikus hitéből származik (mivel ez mind Európában, mind Közép-Ázsiában megjelenik, lásd a „Honfoglalás ... a magyarok visszatérése európai őshazájukba” c. könyvet). Ezen kívül a „Szűz Anya” főníciai örökség (Tanit, a karthágói punok „Szűz Anyja”). A feltámadás az egyiptomi mitológiában jelenik meg (Ozirisz). Ishtar és Inanna… A Pannonici nemcsak az ábécéjüket, hanem a vallásukat, a kúpalakú fejfedőjüket, melyből a lebade alakult ki, hozhatták magukkal Főníciába.

KÉREM, hogy amennyiben munkámat idézik, ne címkézzenek nyelvésznek. Sértésnek veszem… és dühös leszek, ha valaki „nyelvésznek” nevez!

ISBN 88-95025-07-5 (978-88-95025-07-7), 168 oldal, benne 63 fekete-fehér táblázattal (melyből 46-ot tudósok állítottak össze, és melyek a kutatás alapjául szolgáltak).

FORRÁSOK (a lista nem teljes):

(FONTOS MEGJEGYZÉS: (két karakter kivételével) egyetlen karaktert sem rekonstruáltam a könyvemben. A rekonstruált ábécék betűi grafikailag megegyező formában léteztek a rekonstruált ábécékkel szorosan kapcsolatba hozható ábécékben és az alábbi források valamelyikéből idéztem őket).

Honlapok:
Omniglot.com
Ancientscripts.com
Proel.org
Wikipedia

China.org.cn

Simbolisullaroccia.it

 

Kutatók:
Schmidt, H. (1903)
Galáithay, T. (1914)
Elliot (1989), Runes
Kirkhoff, A., 'Der ältesten Griechischer Alphabete'
'GORILA 5' (Minoan script)
'CHIC' (Linear A/B)
Prifysgol Cymru, University of Wales, U.K.
Diker, Silahi, Izmir, Turkey
Hosszú, Gabór, Hungary
Endo, Orie, Bankyo Uni, Tokjo, Japan
Edmondson, J. A. et alia, University of Victoria, Canada (132)
Watkins, C., UCLA, USA
Van Windekens, A.J
Schmalstieg, W.R., Pennsylvania state Uni, USA

 

Múzeumok:
Musocco Museum, Lugano, Switzerland
National Museum of Damascus, Syria
National Museum of Beirut, Lebanon
Musée du Louvre, Paris, France
Castle Museum, Budapest, Hungary
Column of Trajan, Rome, Italy
 

Könyvek:
'I Camuni', AA. VV., Italy
'Xi'an Banpo', Kaoguxue Zhuan Kan, Beijing, China
'Antropologia della scrittura' G.M. Facchetti, Italy
'Alfabeti', M. Negri, Italy
'L'enigma delle lingua Etrusca', G.M. Facchetti, Italy
'The German language', Keller, R.E., New Jersey Humanities Press., USA
Andres Pääbo, Canada
'The Blackwell Encyclopedia of Writing Systems', F. Coulmas, U.K.
'Le Petit Champollion illustré' Christian Jacq, France
'Dictionary of Nü Shu', Chen Qi Guang, China
'Hanshu records' China
'I Fenici', Rizzoli, Italy
'The Homeland reclaimed', László Botos, USA
'Le rune'. M. Massignan, Italy

 

Kulcsszavak: ugariti abjad, ugariti írás, ugariti ábécé, ugariti írásmód, Ugarit, Magyar rovás, rovásírás, régi magyar írás, magyar írásmód, germán rúnák, Futhark, új Futhark, Futhork, Viking rúnák, az ábécé története, proto-kánaáni, proto-sínai, nem-kínai írások Kínában, kaganga-i írás, Yi írás, Nü Shu szótagábécé, főníciai abjad, főníciai írás, főníciai ábécé, főníciai írásmód, etruszk ábécé, görög ábécé, Esik, camuni-i ábécé, veio-i ábécé, marsiliana-i ábécé, lemnos-i írás, titkosírás.